Imádom Párizst és a barátnőimet.Az egész élet emlékekből áll, csak mindig a jelen pillanat múlik el olyan gyorsan, hogy észre sem vesszük.Akármit teszünk is, az idő szakadatlan halad előre.Úgy tűnik, igaz, hogy amikor az ember akarja, hogy teljen az idő, hiába nézi az óráját, szinte állnak a mutatók. Amikor pedig azt szeretnénk, hogy kicsit még tovább tartson, csak épphogy egy nagyon keveset kapjunk még valamiből, akkor elszállnak az órák.Akit a hatalom képes rövidlátóvá tenni, azt a korlátlan hatalom előbb vagy utóbb meg fogja vakítani.Szerintem békében is úgy kell élni, mint a háborúban. A háború: az élet lecsupaszított lényege. Az élet lényege pedig: harc az életért.Egy háborúnak, akár hideg lenne, akár meleg, csakis vesztesei lehetnének. Mos az is van. Megtámadtak és Párizst. Azt mondják, a háború nem megoldás. De néha csak egy csatával tartható fenn a béke. Félek. De már nem utáltam őt. Bele szerettem. Együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése